Sajómercse Baráti Kör

MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK LOVASTÚRÁINKRA!

Lovastúrák

Sajómercse és az egész Hegyhát az egyik legszebb és legérintetlenebb lovastúra terület, melyet – főképp gazdaságtörténeti okok miatt - csak mostanában kezd felfedezni a nagyközönség. Adottságai nagyon kedveznek a hucul jellegű lovaknak, melyek aránylag kis termetüknél fogva jól manőverezhetők az erdős, fedett területeken. Ide tartozik, hogy aki a végtelen pusztaságok látványával tud csak betelni, az itt súlyos klausztrofóbiával fog küszködni. A terep csupa hajlat, csupa domb. Ellentétben a Bükk, a Mátra vagy a Zemplén komor tömbjeivel ez a vidék derűs, napfényben fürdő halmokkal várja az urbánus depresszióba süppedt lelkeket.
A túrák itt nem a megtett kilométerekről vagy a sebességről szólnak. Az ilyen teljesítményekre egy komoly hucul még a farka hegyét sem lebbenti meg. A terep itt a leküzdött szintkülönbségekről szól. Egy-egy egész napos túra ritkán haladja meg a negyven kilométert, a megmászott szintkülönbség azonban sokszáz, néha akár ezer méterre is rúg. Bizony, a mi huculjaink évente többször virtuálisan megmásszák a Himaláját és ezt éppúgy nem regisztrálja senki, mint azt az évi négyezer serpát, akik nap, mint nap, napi nyolc órában, a hős hegymászók mögött viszi a termoszban a meleg teát – mélyen igazságtalan, de ez van…


Milyen lovas tudás kell?

A hucul eredetileg vegyes hasznú, hegyi málhás ló volt és az ez irányú genetikai szelekció mai napig érezteti a hatását. A fajtát a kitartó egyenletes teljesítményre, higgadtságra, jó együttműködésre, nagy terhek cipelésére és nehéz, hegyvidéki terepre szelektálták. Sok fajtához képest a hucul hajlamosnak tűnik arra, hogy önállósítsa magát és saját döntéseket hozzon, mai szóval élelmes ló. Erre a fajta intelligenciára szüksége is volt, amikor a szűk és meredek hegyi ösvényeken, az egymás mögé kötött málhasorban maga kellett, hogy eldöntse, hogy hová is teszi a kemény kis patáját. A hucul a mai napig az egyik legjobb hegyi ló – magunk is sokszor kipróbáltuk: nagyon nehéz lejtőkön is könnyedén és biztonságosan ereszkedik le. Tulajdonképpen elmondhatjuk, hogy itt a hegyvidéken nem a hucul, hanem legtöbbször a lovas a szűk keresztmetszet.
A fajta higgadtságának, általános jóindulatának és intelligenciájának köszönhetően kezdő lovasok is bátran kipróbálhatják, megszerethetik általuk a tereplovaglást. Szinte minden szintű lovasnak tudunk megfelelő, tudásához mért élményt garantálni.


Kik is teszik itt a dolgukat?

Árcsi A világ egyik leglustább lova. Sokat dolgozott, hogy azzá válhasson. Kemény tizenöt éve van a szakmában és már nem tudunk neki újat mutatni. Minden kezdők lova ő, mert futószáron úgy ketyeg, mint az atomóra és az egyetlen ami ki tudja ebből zökkenteni az az etetési idő. Mozgása jellegzetes. Minden fölösleges energia befektetéssel járó dolgot tudatosan és módszeresen kerül, ezért a patái alig jönnek el a talajtól. Emiatt jármódjai kényelmesek, a háta amúgy is széles, mozgása kívülről nézve olyan, hogy az ember mind a négy lábára simán odaképzel egy-egy mamuszt. Túrákon leginkább hátul kullog. A kullogás egyébként az ő saját, gondosan kifejlesztett jármódja. Kezdők szeretik, mert Árcsin semmi hirtelen nem történik. Árcsival a lovaglás csendes, mint a nyugdíjas klubban a tévénézés nyugtató osztás után. Természetesen Árcsiból is ki lehet hozni a vadállatot, de ahhoz komoly elszántság és lovastudás vagy négy mázsa sárgarépa szükséges…


Tas Tas egyértelműen skizofrén ló. A karámban a legbarátkozóbb jellem, öt percen belül minden vendéget név szerint üdvözöl, kifejezetten jó társalkodó, szellemes és együttműködő – egészen addig, míg szerszám nem kerül a hátára. Onnantól gyökeresen megváltozik és értetlen üzemmódba kapcsol. Nem érti, hogy miért is kellene kimenni a kényelmes, biztonságos karámból, hirtelen elfelejti merre van a jobbra-balra, sőt az előre is csak ímmel-ámmal megy – egész addig, míg egy határozott lovas oldalba nem küldi a nyeregben. Onnantól azért igyekszik összekapni magát, de menet közben apró tréfákkal szórakoztatja magát és lovasát. Szeret belépni a saját nyomába és a saját patáját megpöccinteni, ezért ügetésben a ló szabályosan ketyeg. Persze nem csinálja mindig, csak ha muzikális hangulata van. Ezen kívül hajlamos elfelejteni, hogy nem hengerelt homokon lovagolunk és elkalandozik a figyelme, bámészkodik, élvezi a tájat, amit onnan lehet észrevenni, hogy a göröngyösebb terepre érve képes összeakasztani a saját lábait és kiesik a ritmusból, amit néha szinte esésig fokoz. Aztán persze itt is összeszedi a lépést és egy fejrántással túlteszi magát a saját hülyeségén, aki hátán van, az meg kapaszkodhat.


Törköly Törköly a magányos farkas. Gyakran megfigyelhető, ahogy lovaink egy tömbben legelnek a legelőn és nem messze tőlük egy sötét pont egyedül: a saját útját járó Törköly. A humorérzéke nulla, mert azt kiszorította a kötelesség- és az öntudat. Ez utóbbiból komoly huculos mennyiség jutott neki. A kötelességtudatára azonban szépen lehet építeni. Törköly a leggyorsabb lovunk, ami egyáltalán nem biztos, de egyértelműen belőle lehet kihozni a legtöbbet. Ha menni kell, hát megy, ha gyorsan kell menni, hát gyorsan megy. Megcsinálja, becsületből, a hazáért, a jó ügyért, keményen, mint Rambo, tolja, mint a Rolling Stones. És nem barátkozik, nem használ olyan rövidítéseket, hogy „üdcsi”, csak a pillantásával beszél és amikor valamit végképp helytelenít, akkor egy művészien felvezetett, négynegyedre pontosan kitartott és aranymetszésben lecsengő, szívszaggató nyögést produkál, melyet, mint cukros érzelemnyilvánítást természetesen azonnal megbán és elvet. Amennyiben valaki képes eltökéltségben felnőni hozzá, annak nagyon nagy ívet hajlandó mutatni.


Maci Lánykori nevén Ugocsa, de ezt már az eredeti névadó sem gondolhatta komolyan, mert Maci annyira macis, hogy mi más is lehetne? A hazai állomány egyik legdúsabb és legszebb sörényével rendelkezik, ha nem lett volna kétévesen az az apró állatorvosi balesetünk, akkor most minden hucul kancák álma lehetne ő. Így viszont marad a fiatal hölgyvendégek kedvence, akik eltökélt szándékkal kényszerítik rá a legvadabb frizura elképzeléseiket, nagy sóhajokat eresztve, hogy bár nekik lenne ennyi tekergetni való az ujjuk köré matematika órán… Maci hálás kis darab, készséges, rendes kis ló, érzelmileg még formálható. Minden törődésért hálás és a nagyok nyomából a világ minden kincséért sem lépne ki. Elöl menni tud, de nem szeret, mert nyomasztja a mögötte tornyosuló, idősebb lovak rávetülő, súlyos tapasztalata, ezért minden előzési kísérletre megadással reagál és másodpercek alatt a sor végére sodródik. Ezt a frusztrációját a karámban található nála gyengébb állatokon vezeti le – de hát, mindenkinek lehetnek hibái…


Rezgő Még új a csapatban, ezért vendég alá egyenlőre nem kerül, de nagyon ígéretes kis ló. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az egyik legjobb lovunk lesz a következő szezontól: készséges, nem ijedős, menős, kitartó, az erejét magától is jól osztja be. Persze lehet, hogy csak lapít és várja a pillanatot, amikor végre kimutathatja a foga fehérjét és egy ravasz húzással, megkerülve Sajómercse képviselő testületének mindig szigorú figyelmét, átveszi a hatalmat a polgármesteri szék felett….ki tudja, ki tudhatja…?


Egyebek és árak

A túrák maximális létszáma jelenleg négy fő, de aki saját lovat hoz, csatlakozhat.
A túrát megelőzően érdemes már az előző napot itt tölteni, melyhez szállást adunk.
Az egész napos túra költsége 10.000 Ft/fő, a szállás igény esetén 3.000Ft/fő. + 1000 ft fűtési díj/nap/apartman
A túrákra regisztrálni előzetesen az info@mercse.hu címen lehet, illetve a 30/210-8120 telefonszámon.
A túrát már egy fő részére is elindítjuk.
Jelentkezés, információ: info@mercse.hu, Tel: 06-30/210-8120


MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK LOVASTÚRÁINKRA!