Sajómercse Baráti Kör

Sajómercse

Sajómercse község Borsod-Abaúj-Zemplén megye nyugati részén, Ózdtól északkeletre helyezkedik el, a Borsodbótát Putnokkal összekötő közút mentén. Meglehetősen elzárt település, a nagyobb forgalmú utaktól viszonylag távol. Határában halad el a Putnok-Eger vasútvonal, ennek ellenére vasútállomása nincs. A község az Upponyi hegység északi részén alacsony hegyvonulatok közé zárva, a Királd patakon át, a Sajóba ömlő Mercsei-patak völgyében épült fel. Felszínét döntően felsőmiocén riolittufa fedi, hasznosítható nyersanyaga a barnaszén, területén jelentős az erdők aránya.

Történet

A település nevét a mai napig feltalált írásos források elsőként 1330-ban rögzítették. Ekkor Kilit, egri püspök a falut a bélháromkúti apátság gondos birtokába adta. Sajnos az akkori település méreteiről nincs adat. A XIV. század során egy része királyi birtok és a szarvaskői várbirtok tartozéka. Nevét akkoriban "Merchey"-ként rótta le valami írnok, mely mai kiejtéssel leginkább "Mercsei"-nek hangozhat, kivéve, ha a latin műveltségű jegyző, nem tudván magyarul, kitette a felesleges birtok vagy helyhatározó ragot is.

A XVI. században a birtokosok a Balassák voltak. Ekkor a falu nevét Merchye, Merche, Mercie, Meccze, Mercze, Mercye alakban mind lejegyezték. Ezek közös ejtése valószínű egyszerűen csak Mercse. Jött azután a kutya török világ. Mercse évi 60 forint adót fizetett a pogánynak. Az pedig hálából és mohóságból később évi 90 forintra emelte azt, sőt követelte a korábban szolgáltatott egy vágótehenet és egy cseber bort is, bár az egyéb szolgáltatások követetlésétől elállott. Hogy mik lehettek azok az egyéb szolgáltatások, ki tudja?

A XVII. században a falu az egri káptalan birtoka. Ekkor történt meg, hogy Ajtay János bélháromkői apát 1654-ben el is zálogosította, mire az apátság a nyitrai káptalan előtt gyorsan óvást emelt, így az akció kútba esett. Eljött azután 1700. október 17., mely napon Telekesi István, egri püspök, jókedvében az akkor létesített egri papnevelő intézet birtokába adta a bélháromkúti apátsági birtokokat és így Mercse is a nevelőintézet gazdálkodásába került, hogy az innen származó javakból jó katolikus papokat nevelhessenek végre. Folyamatosan egyházi és királyi birtok lévén a protestáns tanok nem szivároghattak be és így nem is verhettek gyökeret. Mercse mindmáig megmaradt szín római katolikusnak.

Lakosság

1864-ben mintegy 450 lelket regisztrált a korabeli jegyző. Leírta továbbá, hogy a lakosok magyar ajkúak, palóc kiejtéssel. Az itt lakó családok nemzetségeket alkottak, melyet itt hadnak neveztek. Jeles korabeli hadak az Ádám, a Tavasz, a Bartók, a Kovács, a Szemere és a Koss hadak. Ezek közül mindmáig jelentős számú Ádám, Bartók, Kovács és Szemere található a településen. A nevekről szólva, a helység nevének eredetét homály fedi. A teljesen sületlen Mert-Cseh összetételtől kezdve a szláv (kisorosz) mersa - soványság szón át a Mercse személynévig minden lehetőséget számba vettek az elődök, s dűlőre mégsem jutottak.

Nemzetiségét tekintve a faluról nicsenek olyan adatok, hogy magyaron kívül valaha is másnak vallotta volna magát az itteni közösség. A világháborúk idején 4 fő zsidó is élt a településen, akik kereskedők voltak, azonban a deportálásoknak áldozatul estek. A mai helyzet a mindenkorinak teljesen megfelelő, mindössze elenyésző számú, az utóbbi két évtizedben betelepült cigány család gazdagítja a falu etnikai palettáját.

A lélekszám a falu írott történelme során szinte mindig 200-600 fő között ingadozott, attól függően, hogy éppen ki és hogyan sanyargatta az országot és milyen megélhetést helyezett kilátásba az itteniek számára. A lélekszám jelenleg mintegy 280 fő.